Később, a bíróságon (a jelenben):
Jóemberek lévén, a bíróságon megjelenünk.
Ott, hol az átlagosság dirigál.
Sorolják, hogy mit, s mit nem tettünk,
De ezt igazán csak mi látjuk át.
Ám csak tűrünk, tűrünk és tűrünk.
Nevetve tűrjük a hamis vádakat.
Kitörhetne az igazság belőlünk,
De inkább mosolyra húzzuk szánkat.
Mosolygunk, mert megtehetjük...
Létünk már révbe ért,
Hisz övékénél a mi Életünk
Kétezerkilencszer többet ér.
